A három lány első találkozása a jövendőbeli fiújukkal

RÉSZLET A HOLNAPBÓL

A megjelent részlet nem biztos, hogy pontosan olyan, mint ahogy a könyvben szerepel, ugyanis néhány dolgot át kellett fogalmazni, hogy bármilyen előzmény nélkül is érthető legyen.

A RÉSZLET PUBLIKÁLÁSA MÁS WEBLAPON TILOS!

~ Lizz és Danny ~

A könyvtár ajtaja kinyílt, de ahonnan ők ültek nem lehetett látni, hogy ki jött be. Az ajtó nyikorgott, a hangok alapján még nem csukták be. Aztán azt is lehetett hallani, hogy Ms. Murmare feláll, és az ajtóhoz csoszog, ami most hirtelen becsapódott. Ezután Ms. Murmare morgott valamit:

- Mi a fene…?

Akkor… senki nem jött be? Gondolták, ám ekkor megjelent egy fiú. Magas, izmos, jóképű, jólfésült hajjal. És ki volt? Nem pont Lizz álompasija?

(…)

Danny odasétált a belépett a körbe. Leült a Professzor mellé, így a lányokkal szemben volt. Kezet fogott a Professzorral.

(…)

Ezután Danny Lizz felé fordult. Tökéletes fogsorát rávillantotta: - Danny.

- Lizz – mondta legyűrve izgulását és (fölösleges?) félelmét. Danny vigyorogva válaszolt:

- Tudom.

Még mindig fogták egymás kezét. Nem akarták elengedni. Lizznek bizsergett a bőre. Danny csak mosolygott, majd a millió percnek tűnő másodpercek után csak ennyit mondott:

- Örülök, hogy végre megismerhetlek.

Lizz elengedve Danny kezét, lehajtott fejjel válaszolt: - Én is.

~ Nora és Ena ~

- Kézcsók a hölgyeknek!- köszönt Ena és úgy is tett, ahogy mondta – Remélem veled ma még találkozok! – Norára kacsintott kék szemével, amibe egy göndör, szőke tincs lógott bele.

- Majd eldől – mondta sejtelmesen Nora, de egyáltalán nem tetszett neki Ena.

Túl magabiztos. Elkényeztetett.  Önelégült, undorító kis fickó.

(…)

A reggeli további része kellemesen telt. Alyxise közelebbről is megismerkedett Norával Lizzel és Dannyvel. Míg Nora egyedül volt, Ena addig cserélgette a helyeket, míg mellette nem volt.

- Zavarhatok? – kérdezte.

- Soha. – mondta makacsul és barátságtalanul Nora másfele nézve.

- Csak szólni akartam, hogy ma még hivatalos vagy nálam egy táncra. – óvatosan megérintette Nora kezét, mire a lány hirtelen megfordult és Enára nézett. A két pár szem egymásba fúródott. Együtt kavarogtak egy érzelem örvényben.

~ Zoey és Giovanni ~

Bánatos tekintetét a földről felemelte és nyújtózkodott egyet. Valamit ügyesen sikerült is levernie egy másik standról.

- Jaj, bocsánat – fordult meg és fel akarta venni a különleges dobozt, ami a földön hevert. Ám amikor leguggolt, hogy fölvegye, az egyik vásárló is érte nyúlt. A keze pontosan Zoey kezére ért. Egymásra pillantottak. Zoey úszott a fiú barna tekintetében. Napsütötte bőre volt és fekete haja. Kinézetre olasz volt. Csodálva bámult az olasz fiú Zoey gyönyörű arcába.

Néhány pillanatig Zoey nem gondolt semmire, csak a fiú gyönyörű pillantására. Aztán hallotta a nevét.

- Zoey! – szólította türelmetlenül Lizz a barátnőjét.

- Zoey… - suttogta az idegen fiú gyönyörködve. Felfedte újabb oldalát: sugárzó fehér fogsorát.

Hirtelen egy röpködő vörös hajkorona zavarta meg a képet.

- Giovanni! Gyere már! – egy vörös hajú lány nyúlt a fiú karja után olyan hirtelen mozdulattal, hogy a kabátjáról leesett egy fémgomb. Miért volt rajta kabát? Pedig egyáltalán nem volt hideg. Lizz gondoskodott róla, hogy kellemes idő legyen.

- Megyek, Walerine… - mondta a fiú és felállt. A vörös hajú lány magával húzta úgy, hogy a fiú hátra se tudott nézni Zoeyra.

- Giovanni… - suttogta Zoey aztán felébredt hirtelen, mert Lizz megrázta a vállát.

- Hahó! Föld hívja Zoey Archukant! Miss Love, elolvad a fagylaltja.

Utószó: Láthatjuk, hogy legkönnyebben Lizz szerelmi élete indul, Nora nagyon makacs ám majd megenyhül, és Zoey és szerelme rengeteg próbát ki kell majd álljon.