Névadás

Minden regényben nagy szerepet töltenek be a nevek. Fontos, hogy a főszereplő(k) szép, esetleg érdekes, szerethető, különleges nevet viseljen(ek). Találó is kell legyen, a karakterhez, helyzetéhez való. Példaképp: nem igazán képzelhető el (számomra legalábbis) egy punkos, rockos lány Vilma néven. Természetesen ez nem kőbe vésett törvény, mindenkinek szíve-joga, hogy milyen neveket ad. Hiszen a mi könyvünk, a mi fantáziánk.

Nos, elég "egyszerű" (azért óvatosan fogalmazok az "egyszerű" szóval, mivel a könyvírással kapcsolatban semmi sem egyszerű) dolgunk van akkor, ha egy olyan könyvhöz megtaláltuk a megfelelő neveket, ami az "itt-és-most"-ban játszódik. De egészen más a helyzet egy történelmi, sci-fi vagy fantasy (stb.) könyv kapcsán. (Persze vannak olyan regények amik ebben a világban játszódnak és mégis fantasyk, de manapság ez már bonyolult, hogy mi hova tartozik.)
A mi könyvünk az elején Angliában játszódik egy rövid ideig. Mivel a főszereplők is innen valók, rendes angol nevet kaptak. A vezetéknevek többnyire saját kreációk, pl. Zoey-nál, aki (kivételesen) Brazíliából származik.
A főszereplők:
- Alizia Scott (becenév: Lizz)
- Nora Wavel
- Zoey Archukan
- Daniel Abracham (becenév: Danny)
Lizz neve még különleges, az Alizia is saját kitaláció, de mivel manapság annyi új nevet találnak ki és használnak, nyugodtan mertük mi is elnevezni. A becenevével kapcsolatban pedig az angolok általában az Elizabeth nevet szokták Liznek becézni, de számunkra automatikusan két z betűvel jött a Lizz, így ez is eredeti.
Honnan jöttek a főszereplők keresztnevei? Edina kedvenc lány neve a Zoey volt, az enyém meg a Nóra, így egyértelmű volt, hogy ez a kettő szerepel benne (a Nóra angolosan rövid o-val). A harmadik lány, Lizz neve eredetileg Edina ötlete volt, és sokáig csak így emlegettük. Aztán az Aliziát én találtam ki. Danny neve sokáig "kérdőjel" volt. Csak úgy hívtuk "a fiú". Persze egy szép napon elérkeztünk oda, hogy muszáj volt kitalálni. Mivel közösen kellett eldönteni, Edina sorolta a neveket, amik eszébe jutottak, s végül a Daniel lett, amelyikbe én is beleegyeztem.
A történet tovább Fantáziaföldén folytatódik, egy kitalált világban, ahol természetesen kitalált nevek vannak.
A királynő ugyan igazi nevet visel (Cynthia), se férje (Aton), se lánya (Alyxise) nem követi őt a sorban. A lányok mentora teljes nevén Professzor Lasther Sudrucknem, amiből csak a Professzor egyedül nem kitalált (első a keresztnév, hátsó a vezetéknév). Neki van egy ikertestvére, őt Nasthernek neveztük el. A többi ország uralkodóit is nagyjából kreált nevekkel láttuk el, mint például Enát, Untria hercegének fiát, aki többször is felbukkan a könyvben és jelentős szerepet játszik Nora életében.
A "rosszak" közül senki sem visel igazi nevet: a királynő Mandrahgora, fiai Python és Rigin, haverjuk Castan, "csapatuk" női tagja pedig Walerine.
Legtöbb szereplő családneve nem derül ki, de amelyik mégis, az is saját találmány. Persze, vezetéknevet kitalálni "könnyű". Egy kivétel van a könyvben, a Ferdelgross, amelyiket ti szavaztátok meg. Na, de ki is lesz az a titokzatos Ferdelgross?
Természetesen az, hogy legtöbb szereplő neve fantáziánk szüleménye, nem zárja ki azt, hogy rendes nevek is szerepeljenek a regényben. Pl: Elena, Laura, Judith, Edgar és hasonlók.
Neveket kitalálni Edinával nagyon szeretünk. Ha esetleg van olyan szereplő, akinek nevéről nem tudunk dönteni, akkor kombinálunk. Legutóbb is Edina Eleanor, én Elina nevet akartam adni egy lánynak, történetesen Ena húgának. A kettőt összetéve megkaptuk a nevét, így lett Elinor.
Reméljük, nemcsak a történetet fogjátok majd élvezni, hanem a különleges nevek is tetszeni fognak!

Csak egy apró részlet :)

***

Hangos madárcsicsergés ébresztette az amarani fiatalokat és a törpét. (...)

Miután megmondták udvariasan Edgarnak, hogy szeretnének kicsit négyen maradni, és a törpe elment sétálni, összeültek. És komolyan elkezdtek gondolkodni.

De nem sokra jutottak. Egy idő után már idegesítette őket, hogy semmi nem jut eszükbe, hogy semmit nem tudnak kiötölni, úgyhogy egy rövid szünetet tartottak. Nora és Zoey elmentek sétálni, Danny lement a patakhoz felfrissülni, Lizz pedig tett egy kört repülve, hogy megkeresse Edgart.

Sárkányként más törvények voltak. Ilyenkor inkább állatként viselkedtek, mint emberként. Felerősödtek az érzékszervek, és a vadászösztön is felszínre került.

Lizz csak úgy suhant a levegőben. Nem igazán számított a gravitáció, most repült. Zöld pikkelyeiben tükröződött a Nap fénye, s szárnyának hártyáján keresztül átsütött. Szemei a mezőt vizslatták. Miért nem Nora jött őt megkeresni?

Pár percig még szemei a réten legelésztek, amikor meglátta a törpét. Sokkal nehezebb volt őt megtalálni, mint egy embert, mivel sokkal kisebb volt.

Lizz zuhanó repülésbe kezdett, célba véve az Edgar előtt lévő egy négyzetmétert. Már nemigen koncentrált a repülésre, hiszen azt csukott szemmel is megtudta volna csinálni. A repülés a sárkányok vérébe van kódolva, csakúgy, mint a sellőknek az úszás. Így a lány (sárkány) mást is észrevett.

A bőrük sokkal érzékenyebb, s mivel az állati ösztönök uralkodnak hajszál pontosan meg tudta mondani Lizz, hogy mi történt. A levegő hőmérséklete emelkedett. Méghozzá - hajszálpontosan - 25 C°-ról 31 C°-ra. Ez képtelenség, gondolta Lizz, és azt próbálta, hogy visszavigye 25 C°-ra, de nem sikerült. Már csak éppen annyi ideje maradt, hogy a talaj felett tíz centivel visszaváltozzon és kecsesen Edgar előtt huppanjon le.

- Szia! - köszönt a lány.

- Ó, megyünk? - kérdezte a törpe, de Lizz már nem nézett rá.

Feltekintett az égre, mert már amikor repült érezte, hogy van valaki mögötte. És jól sejtette.

A látóhatár szélén egy tűzpiros pont jelent meg az égen. Ahogy közeledett Lizzék felé, annál jobban ki lehetett venni a formáját. Egy madár volt, körülbelül páva nagyságú. Egy pávához is hasonlított;szépsége határtalan volt, s hosszú farktollai ezt még jobban kihangsúlyozták.

Aranysárgától a vörösig minden színárnyalat  megtalálható volt a tollában, s a Nap fénye csillogott rajta. Szeme fekete volt, mint az éj.

Ez egy főnix volt. Szárnyait kitárta, úgy közeledett lassan az égen. S amikor közel ért Lizzékhez kinyitotta csőrét és hangot adott ki. Nem csiripelt, mint egy pacsirta, nem is krákogott, mint egy varjú. Az ő hangja teljesen más.

Két színe is volt. A mélyebb hangszín lágy volt és kellemes, szívhez szóló. Ám volt benne egy magas él is, egyféle határozottság, ami még tekintélyesebbé tette a főnixet. szeme csillogott egy pillanatra.

Az égen tovább repült, s egy pici piros pontként tűnt el a horizontról.

A hőmérséklet visszaesett normálisra.

Lizz némán meredt az égre, a kék égre, ahol az előbb még a főnix szeme rájuk csillogott. Talán még kacsintott is, gondolta.

Valaki megkocogtatta a kezét.

Lizz tekintete Edgarra esett.

- Jól vagy? mehetünk?

A lány némán bólintott.

Egy hang nélkül átváltozott azzá a gyönyörűséges, zöld vaddá, aki ott lakozott benne, s Edgar könnyedén felugrott a farkára, felmászott a hátára. Egy jó nagy tüskébe kapaszkodva elindultak visszafelé.

***

A Bevezető

Megígértem, hogy ma valami meglepetést kaptok. Hát íme: most elolvashatjátok a teljes Bevezetőt! Jó olvasást!

***

Bevezető

H

árom nyolcadikos lány ült az iskolaudvar egyik padján. Beszélgettek.

Az iskolaudvart sok, örömtelien játszó gyerek töltötte el. A fák és bokrok szép és természetes zöld környezetté tették az iskolának e forgalmas részét.

De nem csak az udvar volt csinos. A három lány is sugárzóan szép volt. Az egyikük neve Nora Wavel volt. Bátortalan, félénk, de mindig vidám. Vállát verő szőkés-barnás haja csillogott a napfényben. Egy kopott zöld padon ücsörgött. Mellette ült barátnője, Alizia Scott, akit társai csak Lizznek neveztek. Ha azt mondom, ami a szívén az a száján, mindent elárulok. Neki tiszta szőke haja volt és kifürkészhetetlen zöld szeme. Enyhén hippi személyiség. A harmadik lány, aki szintén a padon foglalt helyet, Zoey Archukan, aki Brazíliából származott. Bölcs és kitartó, a szótárában nincs olyan szó, hogy feladás, reménytelen és rokonszavai az előzőknek. Gyönyörű szép csokoládé barna haja volt, kicsit sötétebb, mint bőre. Ő is vékony lány volt, akárcsak Lizz és Nora. Magasságuk különbözött: Zoey volt a legmagasabb, aztán Lizz és Nora. Öltözékük egyszerű volt, átlagos, mint más diákoké.

A tanulásról beszélgettek. Nem tartoztak a kitűnőek közé, de jó képességűek voltak. Már csak három hét volt az iskolából; a tesztek és dolgozatok időszaka. A kisebbek tanítónői kirándulásokat, játékos programokat szerveztek a kicsiknek. De persze nekik, a nyolcadikosoknak még tanulás és dolgozatírás volt ebben a három hétben.

A három lány között a most kiadott házi dolgozat volt a téma.

- Tehát akkor hárman egy ezer szavas házi dolgozatot kell írjunk egy olyan témakörben, amit mi döntünk el, de biztos, hogy azt tanultuk 5.-8. osztályban. Még mindig nem hiszem el, hogy Mr. Erlan ezt adta! - foglalta össze a dolgokat Lizz, felpattanva helyéről.

- De bizony, ezt adta. Plusssz… - nyújtotta a szót Nora – egy könyvtárban kell kutakodnunk. Szerintem az itteni megfelel.

- De még azt sem tudjuk, miről írunk. – figyelmeztette Norát Lizz.

Zoey, aki eddig csak a távolba révedt, megszólalt:

- Mit szólnátok, ha a görög és római istenekről írnánk? Az kitenne, talán többet is, mint ezer szót.

- Ez jó ötlet, Zoey! – díjazta Nora az ideát.

Lizz Erlan két szidása közben mondta:

- Igen, igen ez jó lesz.

Aztán csöngettek. Utolsó órájuk biológia volt. Felsiettek a tanterembe, észre sem véve, hogy a pad mögött, amelyiken ültek, egy bokor van, és két meredő szem őket bámulta. Aztán arra végképp nem gondoltak, hogy ehhez a két szemhez két fül is tartozik, ami kihallgatta őket. És hogy ehhez társul egy agy, ami máris kombinálni kezdett…

***

Éjszaka közepén egy sötét alak jelent meg egy épület előtt. Csak az aki, úgy ismerte még sötétben is a Sugarway lakótelepet, mint a tenyerét, csak az tudta, hogy a könyvtár előtt áll ez az alak. De mivel senki – főleg nem olyan, aki gyakran jár könyvtárba - nem volt ott, ez a sötét alak nyugodtan járkálhatott fel és alá, senki kutyája nem szólt rá.

Az utca két oldalán lámpaoszlopok voltak. Az idegen felemelte a kezét, és alig hallhatóan ennyit súgott: - Non lumen!

Erre a néhány szóra tőle száz méter sugárban minden lámpaoszlopnak kialudt a fénye. Így most már senki semmit sem látott.

Kivéve a sötét alakot. Ő olyan otthonosan mozgott a könyvtár udvarában - és bent is -, mintha minden délutánját ott töltötte volna. Megint néhány szó morgásával kinyitotta a könyvtár ajtaját és belépett. A riasztó meg se nyikkant.

A hatalmas, háromemeletes könyvtár ijesztőnek tűnt volna a sötétben, az óriási, padlótól plafonig érő polcszekrényekkel. Ám az idegen észre se vette ezeket a tényezőket. Elindult az egyik földszinti szekrény felé, ami nem messze volt a saroktól.

Végre odaért. Tarisznyájából kivett egy fénylő könyvet, és egy másik mögé dugta. Néhány polccal lejjebb, pár könyv közé néhány régi pergamenlapot tett, ami teli volt régies kézírással.

Aztán kiment, néhány szóval bezárta az ajtót és az udvar kapuját. Még egyszer szólt és az utca visszanyerte eredeti fényét.

Néhány perc sétával a parkban termett, odament két fához, amiknek a törzse között átfért egy ember.

Kézfején díszelgő gyűrűjét felmutatta, az opálkéken kezdett világítani, csakúgy, mint szíve mellett valami. Majd átment a két fa törzse között és eltűnt, mintha a szél fújta volna el minden egyes sejtjét.

A három lány első találkozása a jövendőbeli fiújukkal

RÉSZLET A HOLNAPBÓL

A megjelent részlet nem biztos, hogy pontosan olyan, mint ahogy a könyvben szerepel, ugyanis néhány dolgot át kellett fogalmazni, hogy bármilyen előzmény nélkül is érthető legyen.

A RÉSZLET PUBLIKÁLÁSA MÁS WEBLAPON TILOS!

~ Lizz és Danny ~

A könyvtár ajtaja kinyílt, de ahonnan ők ültek nem lehetett látni, hogy ki jött be. Az ajtó nyikorgott, a hangok alapján még nem csukták be. Aztán azt is lehetett hallani, hogy Ms. Murmare feláll, és az ajtóhoz csoszog, ami most hirtelen becsapódott. Ezután Ms. Murmare morgott valamit:

- Mi a fene…?

Akkor… senki nem jött be? Gondolták, ám ekkor megjelent egy fiú. Magas, izmos, jóképű, jólfésült hajjal. És ki volt? Nem pont Lizz álompasija?

(…)

Danny odasétált a belépett a körbe. Leült a Professzor mellé, így a lányokkal szemben volt. Kezet fogott a Professzorral.

(…)

Ezután Danny Lizz felé fordult. Tökéletes fogsorát rávillantotta: - Danny.

- Lizz – mondta legyűrve izgulását és (fölösleges?) félelmét. Danny vigyorogva válaszolt:

- Tudom.

Még mindig fogták egymás kezét. Nem akarták elengedni. Lizznek bizsergett a bőre. Danny csak mosolygott, majd a millió percnek tűnő másodpercek után csak ennyit mondott:

- Örülök, hogy végre megismerhetlek.

Lizz elengedve Danny kezét, lehajtott fejjel válaszolt: - Én is.

~ Nora és Ena ~

- Kézcsók a hölgyeknek!- köszönt Ena és úgy is tett, ahogy mondta – Remélem veled ma még találkozok! – Norára kacsintott kék szemével, amibe egy göndör, szőke tincs lógott bele.

- Majd eldől – mondta sejtelmesen Nora, de egyáltalán nem tetszett neki Ena.

Túl magabiztos. Elkényeztetett.  Önelégült, undorító kis fickó.

(…)

A reggeli további része kellemesen telt. Alyxise közelebbről is megismerkedett Norával Lizzel és Dannyvel. Míg Nora egyedül volt, Ena addig cserélgette a helyeket, míg mellette nem volt.

- Zavarhatok? – kérdezte.

- Soha. – mondta makacsul és barátságtalanul Nora másfele nézve.

- Csak szólni akartam, hogy ma még hivatalos vagy nálam egy táncra. – óvatosan megérintette Nora kezét, mire a lány hirtelen megfordult és Enára nézett. A két pár szem egymásba fúródott. Együtt kavarogtak egy érzelem örvényben.

~ Zoey és Giovanni ~

Bánatos tekintetét a földről felemelte és nyújtózkodott egyet. Valamit ügyesen sikerült is levernie egy másik standról.

- Jaj, bocsánat – fordult meg és fel akarta venni a különleges dobozt, ami a földön hevert. Ám amikor leguggolt, hogy fölvegye, az egyik vásárló is érte nyúlt. A keze pontosan Zoey kezére ért. Egymásra pillantottak. Zoey úszott a fiú barna tekintetében. Napsütötte bőre volt és fekete haja. Kinézetre olasz volt. Csodálva bámult az olasz fiú Zoey gyönyörű arcába.

Néhány pillanatig Zoey nem gondolt semmire, csak a fiú gyönyörű pillantására. Aztán hallotta a nevét.

- Zoey! – szólította türelmetlenül Lizz a barátnőjét.

- Zoey… - suttogta az idegen fiú gyönyörködve. Felfedte újabb oldalát: sugárzó fehér fogsorát.

Hirtelen egy röpködő vörös hajkorona zavarta meg a képet.

- Giovanni! Gyere már! – egy vörös hajú lány nyúlt a fiú karja után olyan hirtelen mozdulattal, hogy a kabátjáról leesett egy fémgomb. Miért volt rajta kabát? Pedig egyáltalán nem volt hideg. Lizz gondoskodott róla, hogy kellemes idő legyen.

- Megyek, Walerine… - mondta a fiú és felállt. A vörös hajú lány magával húzta úgy, hogy a fiú hátra se tudott nézni Zoeyra.

- Giovanni… - suttogta Zoey aztán felébredt hirtelen, mert Lizz megrázta a vállát.

- Hahó! Föld hívja Zoey Archukant! Miss Love, elolvad a fagylaltja.

Utószó: Láthatjuk, hogy legkönnyebben Lizz szerelmi élete indul, Nora nagyon makacs ám majd megenyhül, és Zoey és szerelme rengeteg próbát ki kell majd álljon.

Ízelítő

Három lány, Zoey, a bölcs, Nora a vidám, és Lizz, a karakán élik átlagos életüket. Legjobb barátnők, egy iskolába járnak. Ám valami felkavarja életüket: egy ismeretlen fickó azt állítja, hogy egy másik világban, más formában kell élniük. Beletörődve sorsukba Nora, Lizz és Zoey átutazik egy másik világba, amely párhuzamos a Földdel: Fantáziaföldére. Ott Amaran ország fővárosába, Merisbe érkeznek, ahol a királynő fogadja, rendkívüli figyelemmel. Nem is tudják, hogy jövőjükben milyen fontosra jelölték ki őket.