Felbukkan a rossz

Négy alak kuporgott egy sötét szobában.

- Értitek? Meg kell keresni azokat a rohadt elemeket és azt a gyűrűt! – kiabált három gyerekkel egy nő.

- Igen, de… öhm… Mandrahgora? – kérdezett a lány.

- Még mindig a királynő vagyok, Walerine, ne felejtsd el, kivel beszélsz! – ordított a nő.

- Elnézést – húzódott össze egy kicsit Walerine, de flegma testtarását meghagyta – de hol a francba keressük?

- Walerine! – szólt rá az egyik fiú.

- Fogd be a szád, Python! Választ várok az anyádtól, te pedig belebeszéltél. – válaszolt a lány.

- Honnan tudnám, édes Walerine? – mondta Mandrahgora királynő, de szavai egyáltalán nem hangzottak szépeknek. – Castan, te mit mondasz? – kérdezte, bár nemigen adott senki szavára.

A másik fiú a gondolataiba burkolódzott, és most, hogy hallotta a nevét felébredt.

- Semmit. Megyünk, megkeressük, azt szevasz.

- Jaj, édes istenem! Ha tudná apád, a Sötét Birodalom hadvezére, hogy ilyen csapnivaló fia van! Castan! Ne felejtsd el, hogy Banas unokája vagy, annak az embernek, akire a Birodalom a legbüszkébb! Úgyhogy bizonyítsd, milyen családból származol! – ordított.

- Rendben, királynő.

- Helyes. – mosolyogni próbált, de Mandrahgorától csak a vicsorgásra telik.

- Anyám… - lépett be egy harmadik, kisebb fiú a sötét lyukba.

- Menj el, Rigin – szólt Mandrahgora.

- De…

- Húzz el, öcsi! – kiáltott Python.

A fiú engedelmesen távozott.

- Minden érthető?

A három alak a sötétben bólintott.

- Rendben. Menjetek aludni. Walerine, te pedig indulj. Még az éjszaka alatt Amaranba kell érned.

- Úgy lesz királynő.